Arany János

A walesi bárdok
Szondi két apródja

A ballada drámai költői műfaj, amely történetet mesél el úgy, hogy a szereplőket, az előzményeket és magukat az eseményeket párbeszédekből vagy lírai monológból ismeri meg a hallgató.

A ballada felépítésre jellemező, hogy a lényegre koncentrál, ami gyakran egyetlen jelenetre korlátozza. Jellegzetessége, hogy a cselekmény nem folyamatos; időbeli kihagyások, térbeli ugrások  tarkítják. Lényeges mozzanatokat is sokszor csak sejtet, nem mond ki világosan ("balladai homály"). A ballada feltehetően a hősi énekből fejlődött ki és - legalábbis egyes országokban - párbeszédes, táncos formában adták elő. (A műfaj neve is a táncolni ige származéka.) Azonban ez az előadásmód az újabb korban már nem volt szokásos, a balladát általában csak szóban adják elő.

A legtöbb szerző szerint a ballada ósi, a népmesékkel egy idős, műfaj.  Goethe a költészet madarának őstojásának nevezte.

A balladák hősei legtöbbször hétköznapi emberek, akik valamilyen kiélezett, drámai helyzetbe kerülnek. A legszebb balladák többségében a történet szomorú (tragikus), de akadnak vígballadák is.

Szerzője szerint létezik népballada és műballada. Utóbbi szerzője ismert és a vers csak egyetlen változatban létezik, ezzel szemben a népballada jellemzően számos változatban fellelhető. Számos műballada népballadából meríti témáját.

A magyar költők művei közül Arany János balladái a legismertebbek. A modern kor furcsa divatja, hogy sorra jelennek meg Ballada című versek, melyek döntő többsége azonban nem követi a ballada műfajának szabályait.