Deák Csaba

LEVÉL  ADY  ENDRÉNEK II.

Hej, nagy Alvó, hajh, örök Alvó,
Túl az Óperenciákon,
Elér-é Hozzád panaszos szó:
Írás, csökönyös ákom-bákom?
 
Hej, mint éltél, ragyog-e hited
Szegény kis sorsok ablakára?
Riad-e még próféta-szíved
Varjakra, zsivány-károgásra?
 
Hej, nem hinném, hogy csillag-sorsot
Fodrozó álmaidnak tessék,
Amit mi irgalmasan tűrünk:
Rontás és úri gazemberség!
 
Hej, nem szólhatsz – a zsíros humuszból
Fejfádul nő a ledöntött bálvány!
S körben szegények álma, az Ország:
Ugar, mohos föld… Csönd-Szivárvány!