József Attila

MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.


Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.


Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.


Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.


És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.


Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!


De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.


És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

A költő további műveit itt olvashatod el:

József Attila összes költeménye